„Feladatunk az a jóval megszokottabb teendő marad, hogy leírjuk folyamatos fejlődését és változásait valaminek, ami bizonyos formában a születéstől a halálig létezik.” (Stern) Az életnek és a békének szentelt óda „anno és ma”. Az opera éteri tisztaságú, megható, olykor romantikus mondanivalójának ötvözése a természeti képek, és a modern kor mai, olykor fantasztikus és tudományos világával. A természeti képek között megjelenik a lélek fája, amelynek lombjai folyamatosan világítanak. A magjaiból kikelő fák neve a hangok fája. Éneke a szoros érzelmi kötődést, a szabadság érzetét az istentől eredő ajándékot adja. Olykor csak egyetlen hang, amely kifejezi a művészet szemszögéből a létezést. A létezést, amelyben az alkotás szabadságát hívjuk segítségül, amely képes az élet áldását elbeszélni. Az élethez való jogunkat és reményünket kifejezni a bennünk lévő változásokon keresztül, amelyben az ember tiszta és bűntelen. Ahol megjelennek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. Érleli az első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. (Énekek Éneke 2/12.13.)
Alkotók:Bauer Andrea– ének, a műsor művészi koncepciójának alkotója
Kéménczy Antal– zongora, a zenei átiratok alkotója
Pusztai Csaba– ütős hangszerek, az ütős hangszerekre íródott átiratok alkotója
Zennaphotography – látvány
Műsor:Verdi: Végzet hatalma (Pace, oh mio Dío)
Kéménczy: Sefárd song
Rimszkij Korszakov: The Rose and the Nightingale
Rachmanyinov: Vocalise; Bellini: Norma (Casta Diva)
Jenkins: Adiemus (Song) átirat
Donizetti, Serra: The Fifht Element (Diva Song)
Golijov: Levante; Golijov: Ainadamar (Ballade Margherite) átirat
Golijov: Ainadamar (Doy Mi Sangre) átirat
